A yi quan (dachengquan

Az yiquan (dachengquan) egy kivételesen egyszerű edzésmódszer. Gyakorlása által önvédelmi készségünket javíthatjuk és visszaszerezhetjük, megerősithetjük egészségünket. Egyben egy tudományág is, melyet úgy hívnak quanxue (harctudomány). A statikus zhan zhuang - faállás - gyakorlatok alapvető elemei az edzésnek, de az yiquan mégsem csak zhan zhuang-ból áll, egyéb gyakorlatai is nagyon fontosak.

Sok éves fejlődése által az yiquan olyan rendszerré fejlődött, amely magába olvasztotta a kínai harcművészetek lényegét és a nyugati box hatékonyságát. Az yiquan elmélete felülemelkedett a tradíciók idejét múlt felfogásán, melyek nem követték a kor tudományos előrehaladását, így bármilyen kultúrát képviselő ember számára elfogadható válaszokat nyújt.

Wang Xiangzhai szerint az yiquan gyakorlásának céljai a következők:

•  egészség,
• az emberi elme és test működésének, alapelveinek élvezetes tanulása,
•  önvédelem.

Az yiquan harci és egészségügyi oldala elválaszthatatlan. Az egészségügyi gyakorlatok a legalapvetőbb és kihagyhatatlan részei az edzésnek. A gyakorlás mindig „egészségügyi testtartásokkal” (jiansen zhuang) kezdődik és utána következnek a „harci pozitúrák” (jiji zhuang). Ezt követik a lassú mozgásos gyakorlatok, melyek neve”erő tesztelés” (shi li) és súrlódó lépések (moca bu), majd dinamikus energia robbantások (fa li) és „hangtesztelés” (shi sheng). A páros gyakorlások két csoportja ismert: lökőkezek (tui shou) és szabad küzdelem (san shou).

Az yiquan-ban az elme használata különösen hangsúlyos, innen a név: yi, amely elmét, tudatosságot, szándékot, a quan pedig öklöt, harcművészetet jelent.

A jiansen zhuang gyakran így jellemzik: „gyakorlás miközben lazítunk, lazítás miközben gyakorlunk”. Ez a bevezetése a haladóbb jiji zhuang gyakorlatainak, melyek fő célja a hunyuan li (egységes, természetes, elsődleges erő) fejlesztése. Lazítás közben keressük a mozgást. Fokozatosan összehangoljuk a test különbözö részeit és létrehozzuk azt az állapotot melyben a test összes tagja olyan, mint a rugó. A lassú shi li és moca bu gyakorlásakor ugyanazt az érzetet fejlesztjük (hunyuan li), mint a jiji zhuang, mely során a test különböző részei egymással és a környezettel rugalmas kapcsolatba kerülnek. A fa li-ban megtanuljuk a hunyuan li-t robbanékony módon használni (gyakran ezt energia robbantásnak is hívják – baozha li). A shi sheng segíti ezt az energia kibocsátást.

A tui shou és san shou két szorosan összefüggő gyakorlatcsoport, céljuk az önvédelmi képességek fejlesztése. A tui shou-ban ott a san shou, a san shou-ban ott a tui shou. A tui shou alapgyakorlatait tekinthetjük páros shi li-nek is. A harci tui shou felkészit arra, hogy valós helyzetben hogyan reagáljunk ha karjaink összeérnek az ellenfélével. Megtanuljuk kontrollálni ellenfelünket és hatékonyan támadni. A san shou a harc tudománya. A támadáshoz használhatjuk kezeinket (öklünket), könyökünket, vállunkat, fejünket, csípönket, térdünket, lábfejünket. Támadás és védekezés egy. Nem tanulunk megszabott formákat és meghatározott technikákat, kombinációkat, ehelyett az egyszerű alapgyakorlatokat és alapelveket tanuljuk, mélyítjük. A már említett alapedzéseken túl kiegészitő edzéseket is végzünk úgymint boxzsákos gyakorlás, nyújtások stb. Haladóbb szinten néhány fegyveres gyakorlat is helyet kap.

• Yiquan és dachengquan

Wang Xiangzhai mester volt a xingyiquan „belső” stílusának egyik fő képviselője. Az yiquan-t/dachengquan-t, melyet ő hozott létre, sokszor a xingyiquan egy változataként említik. Valójában, amikor Wang az 1920-as években első változtatásai miatt elkezdte használni az yiquan nevet, nem akart egy új módszert megteremteni, sokkal inkább a xingyiquan gyökereihez szeretett volna visszatérni.

Később az yiquan már sokban különbözött a a xingyiquan-tól, ekkor már egy külön stílusnak tekintették. Az 1940-es évekre egy kiforrott stílussá vált. „Az ököl útjának központi tengelye” című elméleti munka 1944-ben jelent meg és egy érett módszert írt le. Mondandója már nagyban különbözött az 1928-ban írt „Az yiquan helyes ösvénye” cimű műétől. Wang lemondott arról, hogy edzésmódszerét a tradíciók szerint alakítsa és bebizonyitotta, hogy módszerével könnyebb és gyorsabb módon juthatunk hasonló vagy jobb eredményekhez.

Wang 40-es évek beli tanítványai javasolták, hogy adjanak a stílusnak egy új nevet: dachengquan (a nagy beteljesültség boxa). Wang ellenkezett, mert a név azt sugallta volna, hogy rendszere tökéletes, ami szerinte nem létezhet, hiszen soha nincs vége a harcművészet tökéletesítésének. Az új név azonban hamar népszerű lett és néhány év alatt (kb. 1947-re) szinte teljesen elfeledtette az eredeti nevet, az yiquan-t. Később Wang legfőbb tanitványai, a mester kivánságára visszatértek az eredeti névhez.

A dachengquan név fő propagálója Wang Xuanjie (Yang Demao és Li Yongzong tanitványa) volt és bár a névhez való ragaszkodása nem volt teljesen indokolt, azt hangsúlyozta, hogy amit Wang Xiangzhai a 40-es években oktatott, az már egy érett, kiforrott módszer volt a 20-as évekéivel szemben, mely szerinte csak egy „átmeneti állapot” volt. Nem értünk azzal egyet, hogy a korábbi és későbbi változat különbözősége miatt más nevet kellene használnunk. Már tudjuk, hogy Wang Xiangzhai meggyőzte tanitványait, hogy az eredeti nevet használják, és ugyan a 20-as évek és 40-es évek stílusa valóban különbözött egymástól, ő nem tartotta azokat különböző, elhatárolt rendszereknek. Számára a stílus (vagy inkább ahogy ő hivta: quanxue – harctudomány) egy állandóan fejlődő módszer volt és maradt.